V. rész - Atlantic City

Péntek este újfent összegyűlt a kártyázó társaság a Bet & Breakfastben. Vittorio ezúttal sokkal izgatottabb volt, mint máskor, Ames előtt keménynek mutatta magát, de közben túlságosan is félt Redstone-tól. Ha csak egyetlen hibát is vét, Arnold azonnal intézkedik afelől, hogy többé ne kerüljön a szeme elé. Lanzani ennek a tudatában foglalt helyet az asztalnál. Tisztában volt azzal is, hogy ezúttal veszítenie kell, ha Redstone-nal beszélni akar. Mégsem nyerheti el minden pénzét, hogy aztán szinte térden állva könyörögjön egy kis munkáért. Arnold minderről semmit sem sejtett. Udvariasan, a szokásos mosolyával megkérte Emily-t, hogy tejet vigyen neki. A játék pedig zökkenőmentesen zajlott végig. Arnold elég jó kis összeget zsebelhetett be, jó részt Emily-nek volt köszönhető, illetve annak, hogy Vittorio úgy tett, mint aki éppen a balszerencsés napját éli.

            Waters és Selby egy-egy cigarettára rágyújtva távoztak a kis kaszinóból, Lanzani még egy rövid ideig az asztalnál ült és próbálta kiheverni a váratlan veszteséget. Redstone kihasználta az olasz magába fordulását és megkereste Emily-t, akit csak a másik a helyiségben talált meg. A teremben már nem tartózkodott senki, a székek is fejjel lefelé pihentek az asztalokon, csupán a hatalmas falióra kattogása és a másik részből beszűrődő billiárdgolyók csattogása hallatszott. Emily éppen a padlót törölte fel, amikor Arnold meglátta Őt. Közelebb sétált hozzá, ám a lány nem vette észre közeledtét. Redstone megállt mögötte és figyelte, ahogyan a felmosórongyot egyszer balra, egyszer pedig jobbra húzta el a földön. Mindeközben hátrafelé haladt egészen addig, míg bele nem botlott a magas, jól öltözött férfiba. Rögvest megfordult és jobb kezét a mellkasára csapta ijedtében.

- Mr. Redstone! – Szíve hevesebben vert, de egyben megnyugvással töltötte el Arnold látványa.

- Nem tart attól, hogy míg Ön távol van, addig valaki meglóg a napi bevétellel? – kérdezte a férfi higgadtan, teljesen eltekintve attól a ténytől, hogy megijesztette a lányt.

- Sally a raktárban van és ilyenkor mindig magával viszi a pénzt – jelentette ki határozottan Emily.

- Akkor most már tudom, hová kell mennem, ha egy kis plusz bevételre van szükségem – jegyezte meg Arnold egy huncut mosollyal az arcán, ami miatt a lány ajkai is mosolyra húzódtak. Redstone egy rövid ideig elidőzött azon az apró, ám általa eddig talán még sohasem látott mosolyon, de aztán megköszörülte a torkát és rátért a lényegre. – Véleményem szerint az anyagiakat nem itt kellene intézni, ezért úgy döntöttem, hogy a jövőhét folyamán újfent betérek Önhöz Mrs. Tildy boltjába.

- Rendben – bólintott egyetértően Emily.

- Akkor ott találkozunk, Mrs. Kent – a férfi sarkon fordult és magára hagyta a lányt, hogy végezhesse a munkáját.

Vittorio a pultnál várta Redstone-t, már lecsúszott a torkán két whisky, hogy egy kissé megnyugtassa az idegeit. Azonban amikor Arnold újfent a játékterembe lépett, szinte azonnal letámadta őt, úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, aki elsőnek szeretné kibontani karácsonyi ajándékát.

- Mr. Redstone, válthatnánk néhány szót? – A jól öltözött férfi lassú mozdulattal fordult meg, hogy Lanzanira nézhessen. Csak egy feltörni kívánó kisfiút látott benne, noha mindössze hét év különbség volt közöttük.

- Mr. Lanzani, mit tehetek Önért?

- Ma remekül játszott, uram. Rengetegszer voltak nagyszerű lapjaim, de maga olyan kiválóan blöffölt, hogy sikerült megtévesztenie engem. – Arnold csak bólintott és közben mindketten megindultak a kijárat felé. Vittorio még mindig szörnyen izgult, de tudta, hogy muszáj a tárgyra térnie. Ahogy kiléptek az ajtón, az izgatott kisfiús hangja eltűnt, szúrós tekintetét Redstone-ra szegezte. – Szeretnék Önnek dolgozni – jelentette ki határozottan. Arnold összeráncolta homlokát és kérdően nézett az olaszra. – Még új vagyok New York üzleti szférájában, csupán pár hónapja vettem át apám helyét. Muszáj elkezdenem valahol.

- Értékelem buzgóságát, ezért ajánlatát fontolóra veszem.

- Köszönöm – felelte Vittorio nyájasan, ám legszívesebben ott helyben golyót eresztett volna a férfi halántékába. Arnold elindult a kocsija felé, de rövid töprengés után visszafordult az ifjú olaszhoz.

- Voltaképpen lenne valami, amit elintézhetne nekem, Mr. Lanzani.

- Igazán? – lépett közelebb Vittorio meglepődve.

- Jövőhéten érkezik ötszáz ládányi whiskyrakomány Philadelphiába. Charlie-t akartam elküldeni érte, hogy az idevezető úton szemmel tartsa a szállítókat.

- Örömest mennék én Philly-be, és akkor Charlie itt maradhatna Ön mellett – Arnold egyetértően bólintott.

- A további részletekről még értesítem addig.

Redstone beszállt Charlie mellé az autóba és pillanatokon belül el is tűntek a Bet & Breakfast elől. Vittorio tudta, hogy idő kell ahhoz, hogy Arnold ténylegesen is megbízzon benne és ne csak ilyen megfigyelő munkákat sózzon rá. Ugyanakkor érezte, hogy már jó úton halad.

          Emily izgatottan várta Arnold látogatását, kíváncsi volt, hogy vajon mennyi pénzt sikerült nyerniük. Épp azon morfondírozott, hogy a mosószere már kifogyóban van, az utóbbi időben pedig alig-alig futotta valami finomabb húsra. Egészen biztos volt abban, hogy első útja a henteshez fog vezetni, bár az idő eléggé borongósnak bizonyult és nagyon úgy festett, hogy hamarosan elered az eső is.

Redstone csak szerdán jelent meg Mrs. Tildy boltjában, azon a napon, amikor Vittorio az első feladatát teljesítette a férfi szolgálatában. A boltban egyetlen vásárló sem tartózkodott éppen, így az anyagiakat zökkenőmentesen el tudták intézni.

- A legutóbbi nyereményem csupán nyolcszáz dollár volt, amelynek a 25%-a kétszáz dollár, így ennyit is adok Önnek – Arnold átnyújtott a lánynak egy borítékot, ami a zöldhasúakkal volt megtömve. Emily azonnal elrejtette a kassza alatti fiókba, nehogy valaki pont akkor toppanjon be, amikor ő épp egy pénzzel teli borítékot fogad el egy férfitól.

- Mr. Lanzani és a többiek nem gyanakodtak? – érdeklődött a lány.

- Tudják, hogy a városban én vagyok az egyik legjobb játékos – felelte harsányan. – Nyugodjon meg, Mrs. Kent, sosem fogunk lebukni. – Emily vett egy mély levegőt és próbált hinni a férfi szavainak. Egy rövid időre mindketten megnémultak, csupán a rádióból szűrődött ki egy kis recsegős, ugyanakkor kellemes muzsika. Amikor a trombitaszó különösképpen hangos és eleven volt, Arnold azonnal a rádióra pillantott.

- Jobban telik vele az idő és legalább nem érzem magam annyira egyedül, amikor egyetlen vásárló sincs – felelte Emily, mielőtt a férfi feltette volna a kérdést.

- És szereti is ezeket a zenéket? – kérdezte Redstone, miközben végighúzta ujjait a mellette lévő, vállfán lógó ruhákon.

- Nos, azt hiszem, nincs más választásom. – Arnold tekintete továbbra is a női ruhadarabokon időzött. – Esetleg tudok segíteni valamiben? – Emily arra gondolt, hogy a férfi talán szeretné meglepni a feleségét, az élettársát vagy akárkit is, akit éppen szeret. Ám Redstone nem válaszolt, a lány kérdését egy tőle megszokott vigyorral nyugtázta.

- És táncolni szeret? – ezúttal már minden figyelmét a kissé sápadt arcú Emily-nek szentelte.

- Nem járok olyan helyekre, ahol lenne lehetőségem a táncolásra – mondta a lány keserű hangon. Owennel sosem engedhették meg maguknak a színvonalas szórakozást, bár nekik bőven elég volt az otthoni légkör is. Szombat esténként gyakran hallgatták a rádiót és egy-egy pohár bor mellett még egy kis táncra is jutott idő.

- Nem azt kérdeztem, hogy szokott-e, hanem, hogy szeret-e – vágott vissza Arnold. Emily arca azonnal pirosba borult. A férfi minden egyes mondatából, arckifejezéséből és kisugárzásából áradt a meghamisíthatatlan intelligencia, a lány pedig pontosan emiatt nem szeretett volna butának tűnni előtte. Nem mintha ez a veszély fenyegette volna őt, hiszen Emily egyáltalán nem volt buta, sőt mindenről határozott véleménnyel rendelkezett.

- Igen, szeretek táncolni, ha van hozzá megfelelő partnerem – jelentette ki ezúttal magabiztosan. Arnold elmosolyodott, majd egészen a pult fölé magasodott.

- Ez esetben szeretnék nyitni egy számlát a nevemre. Lehet, ugye?

- Igen, hogyne. – Emily máris nyúlt a fiókba a kis füzetéért, amiben a tehetős emberek neve szerepelt egy-egy összeggel a szignójuk mellett. Általában azok a férfiak nyitottak számlát a boltban, akik felesége különösen szeretett hetente új ruhát vásárolni, mindez persze a hónap végén fejfájástól nem mentes törlesztéssel járt. A lány kinyitotta a füzetet és gyorsan belekörmölte Redstone nevét, ezzel megnyitva azt a bizonyos számlát.

- Nos, szeretném, ha választana magának egy elegáns ruhát, az árát pedig a nevem mellé írhatja. – Emily szinte tátott szájjal nézett a férfira.

- De Mr. Redstone! – horkant fel azonnal.

- Semmi de! Szombaton elkísér engem Atlantic City-be.

- Miért? – kérdezte rögvest. – Szombaton dolgozom – villant be neki hirtelen.

- Amiatt ne aggódjon, azt elintézem. – Emily teljesen elvesztette a fonalat. Továbbra is értetlenül nézett Arnoldra. – Valami szép ruhát válasszon – folytatta – előkelő este lesz befolyásos emberekkel, akiket szeretnék a partnereimnek tudni – jelentette ki.

- De én miért kellek ehhez?

- Hogy legyen kivel táncolnom – felelte a férfi, arcán pedig megjelent az a jellegzetes mosolya.