III. rész - Fél csésze tea

A pénteki nap már sokkal derűsebbnek mutatkozott, mint a hét addig eltelt napjai. A madarak vidáman csicseregtek a fákon, az utcán sétáló emberek pedig kedvesen mosolyogtak egymásra. Emily nem igazán tudta elképzelni, hogy mi lelte a világot, de még Mrs. Tildy boltjában is többen fordultak meg aznap az átlagnál. Szokás szerint délután öt órakor bezárta a helyet, ám ahelyett, hogy hazafelé sietett volna, egyenesen a Bet & Breakfastbe vette az irányt, hogy megkezdje hétvégi műszakát.

Sally boldogan dalolászva törülgette végig az asztalokat, még csak azt sem vette észre, hogy Emily megérkezésekor becsapta az ajtót. A felmosórongyot mikrofonként használta, majd egy gyönyörű szép táncot lejtett vele, mígnem végül belebotlott a karba tett kézzel álló munkatársába. Sally egy pillanatig pironkodott, de aztán újrakezdte az éneklést és próbálta jó kedvét Emily-re is ráragasztani. Azonban ez koránt sem bizonyult egyszerű feladatnak. Emily rendkívüli módon izgult az este miatt. Félt attól, hogy valamit elront, hogy rosszul értelmezi a lapokat és véletlenül hatalmas bukásba taszítja Redstone-t. Ezt követően pedig ki tudja, mit művelnének vele, az a fegyver sok mindenre képes. Hogy elterelje a gondolatait, inkább besietett az öltözőbe, hogy belebújhasson fekete-fehér munkaruhájába. Sokáig nem élvezhette az egyedüllétet, ugyanis Sally szinte kezét-lábát elhagyva rohant be hozzá. Emily kérdően nézett a levegőhöz is alig jutó kollégájára.

- Ki tudnál jönni egy kicsit?

- Miért, mi a gond?

- Én nem feltétlenül mondanám gondnak – jelentette ki Sally fülig érő vigyorral. – Egy úr keres téged. – A lány Emily fehér inggallérját kezdte el igazgatni, miközben folytatta mondandóját. – Már találkoztál vele pénteken.

- Igazán? – Emily remegni kezdett. Már meg is érkezett?

- Na, kedvesem, ne várasd tovább az úriembert!

Sally még utoljára kisimított egy tincset a lány arcából, aztán pedig útjára engedte őt. Emily szinte félve indult el, ott motoszkált benne valami különös érzés, ami miatt nem tudott nyugodt maradni. Redstone egy órával korábban érkezett a kelleténél, talán azért, hogy visszavonja az ajánlatát. Emily megállt egy pillanatra mielőtt kilépett volna az öltözőből; vett egy mély levegőt és magára erőltetett egy aprócska mosolyt. Ám úgy tűnt, próbálkozása hiábavaló volt, Redstone-t sehol sem látta. A pult mögött csak az olasz férfi ült, aki pénteken szintén náluk játszott. Megnyerő mosolyát villantotta a lányra, aki erre nem is figyelve, lázasan a többi asztalt fürkészte Arnoldot keresve. A fiatal jóképű úr továbbra is Emily-n pihentette tekintetét, majd megköszörülte a torkát, mire a lány szemét végre rászegezte.

- Talán keres valakit, Miss Kent?

- Hogy mondja? – Emily nem értette a kérdést, egészen máshol járt.

- Csak érdeklődni szerettem volna, hogy jól van-e.

- Már miért ne lennék jól? – Nem értette a kérdést, még csak nem is ismerte a férfit. Egyetlen találkozás és egy kedves mosoly nem elég ahhoz, hogy másnap már barátként tekintsünk a másikra.

- A múltheti incidens miatt érdeklődöm. Redstone nem volt túl kedves Önhöz, Miss Kent.

- Mrs. Kent. – javította ki a férfit Emily.

- Ó, elnézést, azt hittem, hogy… nem is tudom, mit hittem – szabadkozott. A lány végre minden figyelmét a férfinak szentelte, ugyanis teljességgel biztossá vált számára, hogy Arnold Redstone nem tartózkodik a Bet & Breakfastben.

- Mit parancsol Mr… - Emily kérdőn nézett az olaszra, abban a pillanatban jött rá, hogy még csak a nevét sem tudja.

- Lanzani, Vittorio – nyújtotta a kezét magabiztosan, amelyet a lány egy kissé vonakodva, de végül megfogott.

- Emily Kent – mutatkozott be ő is. A férfi egy nagy vigyor kíséretében közelebb hajolt a lány kezéhez és egy finom csókot lehelt rá ismeretségük megpecsételéseként. Emily arca azonnal kipirult, nem is emlékezett arra, hogy utoljára, mikor tett efféle gesztust egy férfi vele szemben. Próbálta leplezni meglepődöttségét és különös érzéseit, ezért témát váltott és általános dolgokról faggatta Vittorio-t.

Arnold Redstone nem jelent meg a péntek este folyamán, sőt a következő napon sem fordult meg a kis kaszinóban. Talán mégiscsak meggondolta magát és nincs kedve ezt a buta csalfa játékot űzni, illetve végképp nem szeretne találkozni Emily-vel és nem kíván a segítségére lenni. A lány nem is igazán tudta eldönteni, hogy örül-e a férfi távollétének, hiszen már egészen beleélte magát a könnyen érkező plusz jövedelembe.

A következő hét péntek este Emily ismét dolgozott és ezúttal Redstone is tiszteletét tette náluk. A szokásos csapat gyűlt össze, körülülték az asztalt, a zsetonokat pedig azonnal rendezgetni kezdték. Emily már az előző héten közölte Sally-vel, hogy ezentúl ő szeretné a játékosok asztalát kiszolgálni. A lánynak ezzel nem volt semmi problémája, ugyanis azt hitte, Emily Vittorio közelében kíván lenni.

Paul Waters, a pénzes ifjú hevesen magyarázott valamit, amire senki sem volt kíváncsi, de ő kiválóan elszórakoztatta magát. Szólni egyik sem mert neki, hiszen legtöbbjüket az apja juttatta oda, ahol éppen van. Kivéve Redstone-t. Az egész város ismerte a nevét, sokan csalónak nevezték rengeteg szerencsejáték által nyert pénze miatt. Ám a férfi nem volt csaló, csak kiválóan értett a lapokhoz és szinte mindig tudott olvasni ellenfelei fejében. A sofőrje, Charlie volt az ő jobbkeze, a fiatal férfi helyette végzett el mindenféle piszkos munkát; ha valaki útban volt, tett róla, hogy többé ne okozzon fejfájást Mr. Redstone számára.

            Miután minden tekintéllyel rendelkező férfi helyet foglalt az asztalnál és elrendezgette zsetonjait, Emily úgy döntött, hogy ideje kiszolgálni őket. Valahogyan sokkal másabb volt a légkör, mint az előző hétvégén. Nem tudta eldönteni, hogy Arnold jelenléte mindenkire ugyanolyan nyomasztó hatással van-e, mint rá. Összeszedte minden bátorságát és próbálta leplezni az arcára kiülő félelmet. Az asztalhoz érve, Vittorio máris kedvesen mosolygott a lányra, aki ezúttal akármennyire is erőlködött, nem tudta viszonozni azt.

- Mit kérnek, Uraim? – szólalt meg végül fojtott hangon

- A szokásos whisky-t – mondták szinte egyszerre. Kivéve Redstone-t, ő egy szót sem szólt, csak bámult maga elé.

- És Ön, Mr. Redstone? – A férfi felemelte a fejét és fülig érő vigyorral nézett a lányra.

- Ma este teát kérnék, Mrs. Kent. – Emily rögtön sarkon fordult és visszasietett a pult mögé, hogy minél hamarabb eleget tegyen a kiszolgálásnak.

A percek csak teltek, a poharak tartalma pedig lassú tempóban, de fogyatkozott. Sally-nek elég sok dolga volt a kocsma részlegen, így Emily teljesen egyedül maradt a gondolataival. Nem értette, hogy Redstone miért mosolyog annyit, ráadásul legtöbbször teljesen indokolatlanul. Alaposan szemügyre vette a férfit játék közben, de ott sem viselkedett másképp: komoly volt, de közben az az ironikus mosoly ott figyelt az arcán. Hátrafésült sötét haja, tűzpiros csokornyakkendője és fekete zakója miatt tökéletes partinak bizonyult bármelyik nő számára. Emily erősen koncentrált Redstone ujjaira a távolból, de nem látott rajtuk semmit. Úgy tűnt a férfinek nincs felesége, de talán csak nem hordja a gyűrűt.

Emily végre levette szemeit Arnoldról, ám ekkor feltűnt neki, hogy Vittorio Lanzani egy kedves mosoly kíséretében lopva rákacsintott. A lány nem tudta hová tenni az olasz férfi viselkedését, ezért viszonzás helyett, pirult arccal fordított hátat a játékosoknak.

Lassan minden pohár kiürült szinte teljesen, ezért Emily úgy döntött, hogy ideje feltölteni azokat. Nem tudta biztosra, hogy Redstone még mindig szeretné, ha az alkujuk szerint cselekedne. Míg lelkesen öntötte tele a férfiak poharait, nem feledkezett meg a lapjaikról sem. Az öreg Ethan Selby-nek pocsék két kártya jutott: pikk kettes és treff négyes, mire Vittorio-hoz ért, be is dobta őket. Lanzani már koránt sem állt olyan rosszul: pikk dáma, illetve kőr tízes. Az asztalon ott figyelt a pikk dáma, így az olasznak párja volt és az a tízes sem mutatott rosszul mellette. Paul Waters kezében egy kőr nyolcas, illetve egy pikk bubi volt, nem sok esélye akadt a nyerésre. Aztán következett Redstone. Emily szíve talán gyorsabban vert az átlagnál, félt, hogy rosszul értelmezi a lapokat és félrevezeti a férfit. Kőr dáma és treff bubi. Igen, Arnold a nyerő, az ő kezében vannak jobb lapok. A lány azonnal teletöltötte a csészéjét teával. A keze végig remegett és attól félt, hogy bármelyik pillanatban melléönti a teát és a férfi szörnyű haragra gerjed. Ellenben nem ez történt, Arnold minden figyelmét a lány mozdulatainak szentelte, és amikor látta, hogy a csészét színültig töltötte, elégedetten elmosolyodott. Ezt követően már csak annyi volt a feladata, hogy játékostársaiból minél több pénzt facsarjon ki. Emily nyugodtan ült vissza a pult mögé, izgatott volt amiatt, hogy vajon mennyi pénzt sikerül Redstone-nak gyűjtenie az est folyamán.

Már egészen későre járt, de a férfiak még mindig játszottak. Emily elindult egy újabb italkitöltésre. Valószínűleg ez volt az utolsó kör, Selby illetve Waters már nem voltak játékban, de továbbra is az asztalnál ültek, kíváncsiak voltak, ki lesz a befutó. Vittorio és Arnold szemöldöküket felvonva méregették egymást. Vajon melyikük fog nyerni? Az asztalra egy treff király, egy káró kilences, egy kőr ász, egy pikk hármas, valamint egy treff tízes volt kiterítve. Vittorio meglepően magabiztosnak tűnt, Redstone pedig szinte az összes zsetont bedobta már középre. Emily az olasz mögé sétált és miközben teletöltötte a poharát, jól megnézte, mi is van a kezében. Egy treff és egy káró király. Bumm, ez bizony egy király drill. Redstone-nak talán mégsem kellene annyira szórnia a pénzét. Emily átsétált hozzá és megtekintette a lapjait: kőr ász és treff dáma. Az ász-pár miatt van oka némi bizakodásra, de a mellette lévő dámával semmit sem ér. Redstone áll a vesztesek kapuja előtt, és ha Emily nem cselekszik gyorsan, akkor bizony hamarosan kinyitja azt a kaput és a végzetébe sétál.

A csésze csak félig töltődött meg. Arnold értetlenül állt a helyzethez.

- Mrs. Kent, talán sajnálja tőlem a teát? – Redstone nem nézett a lányra, inkább a kezében lévő lapokat méregette.

- Sajnálom, Mr. Redstone. Nem szeretném, ha túl sok teát inna, nehogy rosszul érezze magát. – Emily próbált utalni arra, hogy épp rossz döntést hoz a férfi, de az rá sem hederített.

- Ne féltsen engem, tudom, mit csinálok. – Arnold felnézett a lányra és ismét megörvendeztette őt hatalmas mosolyával.

Vittorio nem igazán értette kettejük különös beszélgetését, de talán nem is érdekelte, újfent nagyon közel járt ahhoz, hogy rengeteg pénzt húzzon le a híres New York-i szerencsejátékosról.

Emily fejét lehajtva battyogott vissza a pult mögé. Végképp egyedül maradt. Sally már egy órája hazament, rengeteget dolgozott aznap este, ezért Emily megkönyörült rajta. Leült egy székre és onnan követte figyelemmel, ahogyan Redstone az összes megnyert pénzét betolja középre. Néhány perc múlva Vittorio vidáman pattant fel és azonnal kérte a zsetonok értékét pénzformájában. Arnold először maga elé meredt, aztán tekintetét Emily-re szegezte, aki szomorúan nézett vissza a férfira. Eltűnt az a megnyerő mosoly az arcáról, lebiggyesztett ajkakkal nézte Emily-t. A lány nem érezte magát bűnösnek, hiszen ő szólt neki, csak félig öntötte tele azt a csészét, megadta a jelzést. Nem Redstone volt nyerő pozícióban.

Miután Vittorio felmarkolta hatalmas nyereményét, azonnal Emily-hez sietett.

- Amióta Ön is itt dolgozik, Mrs. Kent, azóta folyamatosan én nyerek. Nem tudom, hogy ez az Ön jelenlétének köszönhető-e, de nagyon remélem, hogy sokáig itt marad még – mondta a férfi egy kedves mosoly kíséretében. Emily próbálta egy bólintással elintézni az olasz bókjait. – Nos, köszönök mindent, jövőhéten találkozunk. – Vittorio megfogta a lány csuklóját és egy gyengéd csókot nyomott a kézfejére, majd vidáman távozott a helyről.
Emily tekintete azonnal az asztalra szegeződött, de mindhiába, míg lefoglalta őt Lanzani, addig Redstone elhagyta a Bet & Breakfastöt.